MAGÁNY!

ülök és rám mered a csend,
miért hazudttál?
a szívem be csaptad,
galád módon át vertél,
és örökre boldogtalanná tettél,
bár mit oda adttam volna,
...tovább »egy csókodért
de hiába,
játéknak néztél,
semmi több
és most itt vagyok ,
marad a magány,
mert hinni már nem tudok,
oda az álom ,oda boldogság,
és mi maradtt ?
a magány ,
mely soha elnem hagy!!!!!