KEREKES NÁNDOR!,,,,,,,ÁLOM!

A szemed igaz tenger ,
mejben fürődnék én minden reggel.
Igaz a lelked ojanvagy mint eggy angyal,
ha tehetném a szived bevonnám arannyal.
De a szived arnybol van igy is,
remélem beleférek én is.
Mi ojanok vagyunk mint két gyémánt,
kiket az élet koptatott szépre s igazra,
s egymást keressük ha szükségünk van vigaszra.
Ha átőlelhetnélek másnak látnám a világot,
küldenék neked csokrot,s ezer virágot.
Szemedbe néznék s érezném a lelked,
boldog lehetnék hogy most igy át őlellek.
Szenvadéj viharában csókolnám az ajkad,
mig érezném tested minden rezdülését rajtad.
Sodor szétszakit,de nem bánom,
mert te vagy a legjobb a világon.
Ha ittlennél és érezném a csókod,
mondanék neked ezer és ezer bókot.
S bók után ujabb bók jőnne,
őlelésem érzéki és győnge.
Csókommal lehelném lelkem testedbe,
s a telelked ajkadon keresztül enyém lehetne.
Csókom egyre hevesebb, hevesebb egyik, mint a másik.
Szoritásom erős,tudom tested erre vágyik.
Mert tudom tested mire vágyik,
én megadnám neki,vinném egész az ágyig.
Szuszogásod fülemnek dallam lehetne,
halgatnám én ezt a dallamot egész este.
De nem csak a testedre vágyom,
kettőnk lelke őssze olvadna az ágyon.
De nemvagy nekem csak eggy álom,
viszont azt szeretném mindez valóra váljon.