2010. május 6., csütörtök

1996 tél a kórházban 26 évesen tele félelemmel a vers címe!

TELE FÉLELEMMEL,,,,,,

Múlnak az órák és a percek,múlnak meg nem állmodott évek
Sokszor kérdezem ,magamtól,milyen lett volna az életem ha nem ragad el
hirtelen a betegség,és a bánat?,miböl meritsek erőt ha most egyedül vagyok?
Marad a remény,az álmodozás,amit nem vehet el tőlem ,soha semmi más
És marad isten,hogy imátkozzak, még nem lehet vége,,,,
Hiszen fiatal vagyok,feladatom még sok,még nem lehet itt az ÉLETEM VÉGE!
Álmodom azt ,hogy egészséges vagyok ,szép és vidám,
És amit szívem akar csak ki nyújtom érte a kezem
És álmomba meg kapom,mert én élni akarok
Sok ember él így fiatalon a földön betegen és reményt vesztve
De nem jut eszükbe a remény sajnos sokan feladják
Te ne légy ilyen,kapaszkodj mint én
Minden szép pillanat ,minden egyes mosoly, mit az élet ad
Ha még nem is tökéletes de szép dolog az életünkben örökre ott marad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése