csöndes éjjszakákon arról, állmodozom,
hogy nem fáj semmi,
boldog vagyok,
oly szép ez az ,élet
és nem fáj, hogy bántanak az emberek,
mindenki ,olyan ,mint egy nagy család
...tovább »de ha felébredek,elér a cudar valóság
irigység,ármány,sok fájdalom
ó mikor lessz már a lelkem,nyugott
csak erről álmodozom,
de fáj a felébredés,mert rossz ez a világ
kevés a szeretet,pedig rövid az ,élet
hát ne bántsuk egymást
szeressük,mi minket szeret
és adjuk át az örök szeretetet, mert enélkül élni nem érdemes,
szeressük hát egymást ,mi EMBEREK!:Margó!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése